Régi ismerős, de csak egyszer-kétszer fordultam meg benne. Nem vitt felé az utam, aztán egy időben sokszor jártam arra. A hangulata is hívott. Kórház felé „félúton”, gyakran meg-megálltam...

Köröttem csend - és temető.

Csak néha suttog valami,

csak néha lehet hallani:

ez ő, ez ő, ez ő! -

Azután minden újra csendes,

és álmodik a temető.

 

Én hajtott fővel ballagok,

s a néma árnyak szembe jönnek,

s a sírkeresztek rám köszönnek,

és mind az igazi Nagyok -

Én, a halottak ismerőse,

révedő szemmel ballagok.

Dsida Jenő

Öregtemető

Fekete Attila

fattila