Időről-időre megfordultam itt. Hol ezért, hol azért, mindig reménykedve. De egyre reménytelenebb lett a hely, kívülről is, belülről is - leginkább legbelülről. Az utolsó alkalmakkor készültek ezek a képek. Tudtam többet nem jövök látogatóba, már végképp nincs kihez.

Kórház: előtted halkabban megyek

És szalutál a szívem csendesen,

Ó, én is voltam vérező beteg

És fölsajog még néha a sebem.

De benned árva hősök fekszenek,

Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál,

Mely ott ragyog a bűn és gyász felett,

Hogy diadalt ne üljön a Halál.

 

Juhász Gyula

Kórház a város szélén

Fekete Attila

fattila